- Miserend, hivatalos adatok
- Plébániánk élete
- Programjaink
- Papjaink, munkatársaink
- Történetünk
- Képek
- Video
- Templomházunk bemutatása
- Gyermek hittanok rendje
- Ifjúsági hittanok rendje
- Felnőtt hittanok rendje
- Munkacsoportjaink
- Életünk gyökerei
- Hittanok Csoportok
- Gyakori kérdések
- Tomka Ferenc atya írásai
- A közösségépítésről
- A szentségi lelkipásztorkodásról
- Felnőtt hitoktatás
- Pasztorális tételek
- A lelkipásztori gyakorlatból
- A lelkipásztori "szórólapok" - az egyházi évben
- Anyagok bibliaolvasáshoz
- Körlevél a Biblia évének kezdetére
- Újszövetségi könyvek lényegi mondanivalója
- 1. Korintusi levél
- Január hónap könyvei: Tesszalonikiakhoz írt levelek
- Február hónap könyve: a Rómaiakhoz írt levél
- Március hónap könyve: János evangéliuma
- Április hónap könyve: Péter 1. levele
- Június hónap könyve: János első levele
- Nyári olvasmány: Apostolok cselekedetei
- Életigék
- Az igeélésről
- Kvíz: János evangéliuma
- Olvassuk együtt a Jelenések könyvét!
- Hogyan olvassuk a zsoltárokat?
- Kvíz: Péter első levele
- Gender forradalom
- Kisközösségek
- A lelkipásztori "szórólapok" - a hétköznapokra
- Egyetemes könyörgések
- Tisztaságra nevelés
- Papság éve
A közösség az, ami elsődlegesen evangelizál
Miközben mi lelkipásztorok és a közösség tagjai egy krisztusi közösség épÃÂtésén dolgoztunk, - Isten műve láttán néha egészen megrendülve - tapasztaltuk, hogy a közösség meghÃÂvja és evangelizálja a kÃÂvülállókat.
A közösség legelsÅ‘nek magukat a közösség tagjait evangelizálta, erÅ‘sÃÂtette meg hitében és emberségében. - Már néhány hónappal egyházközségünk megalapulása után sok hivÅ‘ vagy újonnan megtérés útjára lépÅ‘ mondta: Korábban menekültem volna errÅ‘l a lakóteleprÅ‘l, de most már itthon érzem magam...
A katolikus közösség bensÅ‘ megerÅ‘södését követÅ‘en vált sok kÃÂvülálló számára meghÃÂvássá:
Anélkül, hogy idÅ‘nk lett volna a lakosok végigjárására, a közösség élÅ‘ tagjainak számra az elmúlt 4 év alatt folyamatosan növekedett, a kezdeti 1oo-ról máig kb. 7oo-ra. A megnÅ‘tt létszám egy nem kis részét a tényleges megtérÅ‘k (vagy visszatérÅ‘k) alkotják, akik azután maguk is meghÃÂva érzik magukat, hogy az egyházközség épÃÂtÅ‘ és tanúságtevÅ‘ tagjaiként éljenek.
A megtérések egy része közösségünk tagjainak hatására indul el. Családtagok, barátok, szomszédok, iskolatársak találtak el ÃÂgy Krisztushoz.
Másokat maga a közösség egésze, vagy egy-egy kisebb közösségünk érintett meg.
Nem egy megtérő mondta el utólag, hogy betévedt valamelyik misénkre vagy liturgiánkra, s annak légköre érintette meg.
Isten ajándékának tartjuk, hogy hÃÂveink nem hivÅ‘ vagy nem katolikus házastársai is jól érzik magukat liturgiáinkon. Egy hÃÂvünk mohamedán férje - aki rendszeresen eljön szentmiséinkre - mondta: "Köztetek én is tudok imádkozni; Isten jelenlétét érzem." Azt látjuk, többen ezek közül egyre közelebb kerülnek a kereszténységhez.
Másokat az egyházközség élete: a munkacsoportok, vagy az egymásért és a kÃÂvülállókért vállat felelÅ‘sség volt hatással.
Sőt, azt lehet mondani (s ezt mi is egy Isten művét csodáló megrendüléssel láttunk újra és újra), hogy Krisztus képes felhasználni egy születő és hibákkal teli közösséget, s annak szinte minden életmegnyilvánulását, hogy ezek által evangelizáljon, megmutassa önmagát.
Voltak, akiket egy-egy kirándulásaink vagy egyéb rendezvényünk érintett meg, másokat egy-egy munkacsoport légköre vagy az ott dolgozók magatartása. Egészen jelentéktelennek tűnÅ‘ közösségi kezdeményezések is evangelizálóvá válhattak: Pl. az un. kézműves- vagy hagyományÅ‘rzÅ‘ körünk. Ez utóbbira közösségünk tagjai gyerekeket és felnÅ‘tteket, hivÅ‘ket és nem hivÅ‘ket is meghÃÂvtak. IdÅ‘rÅ‘l-idÅ‘re egyik-másik egyszercsak bekapcsolódik egyházközségünk életébe is.
Egy másik szép példája az evangelizációnak. Néhány GYES-en levÅ‘ mama megállapodott, hogy hetente szerdán délelÅ‘ttönként találkoznak a lakótelep melletti kis erdÅ‘ben egy játszótéren. AmÃÂg a gyermekek levegÅ‘znek vagy játszanak, Å‘k beszélgethetnek. Egy-két ugyanott tartózkodó magányos asszonyka rövidesen csatlakozott hozzájuk. KésÅ‘bb Å‘k is hÃÂvtak másokat, nem vallásos ismerÅ‘seik közül. Néhányan idÅ‘vel érdeklÅ‘dni kezdtek a kereszténység után.
Azt, hogy a közösség egész létével tanúságot tesz, és hogy felfigyelnek rá, erősen tapasztaltuk már röviddel egyházközségünk megszületése után.
A fÅ‘város akkoriban - 1989-ben, tehát még a kommunista rendszerben - egy, a lakótelepen kÃÂvül fekvÅ‘ helyet jelölt ki nekünk, templomépÃÂtés céljaira. Mi tiltakoztunk ez ellen, s a telep közepén levÅ‘ egyetlen nagy üres területet kértük. De a válasz az volt, hogy azt más célú beépÃÂtésre szánták, egyébként a köztudottan nem éppen vallásos lakosság is ellenezné, hogy oda épÃÂtsük a templomot. Ez utóbbi érvet többször megismételték. - Erre mi aláÃÂrásgyűjtésbe fogtunk. Közösségünk tagjai elindultak lakásról lakásra egy ÃÂvvel, amelyen ez állt: "Kérem, hogy a Káposztásmegyer közepén levÅ‘ területet ne épÃÂtsék be, hanem ott kapjon helyet a templom és plébánia. Hogy ily módon az ÃÂgy könnyen elérhetÅ‘ legyen a gyermekek, öregek és mozgássérültek számára; valamint hogy betölthesse azt a szociálpolitikai szerepét (a családgondozás, a gyermek- és ifjúságnevelés, a karitatÃÂv tevékenység stb. terén) amelyre egy lakótelepnek égetÅ‘en szüksége van. - Több ezer embert képviselÅ‘ felnÅ‘ttek aláÃÂrását gyűjtöttünk össze. A felkeresett lakosok 95 százaléka aláÃÂrta az ÃÂvet, köztük rendÅ‘rök és katonatisztek. Egyikük megkérdezte az aláÃÂrásgyűjtÅ‘t: "Tudja maga, kinek a lakásában van?" Tudom - válaszolta az, mert látta a fogason a tiszti sapkát. Az illetÅ‘ ezt mondta neki: Nagyon szép, amit maguk csinálnak! S aláÃÂrta az ÃÂvet. - Több nem hivÅ‘ is jelentkezett segÃÂteni az aláÃÂrásgyűjtésben... Minekutána az akkor már alakulóban levÅ‘ új pártok összes helyi képviselÅ‘i is aláÃÂrta és támogatta kérésünket, a fÅ‘város nekünk adta a kért telket, ahol ma templomunk és közösségi házunk épül.


